Én egy idő után nagyon szerettem őket! (Szerintem ők is csípték a csibészségemet!)
Valószínű ők egy ideig nem aludtak miattam rendesen!
Ez főleg a "Szabadságvágyam" miatt lehetett! Mindenhonnan leléptem ahol kötelező volt ottlenni!
És bárhonnan ha nem volt felügyelet!!
Azt hiszem, hogy a kaput is miattam kezdték zárni! (Bocs a mostani csibészeknek de a kapukat valószínű én zárattam be!)
Kb. fél év után úgy gondoltam, hogy én majd egyedül elmegyek az oviba, kb 1 km-re egyedül! Közbe jött a vasúti sín,
a 7-es számú fő út átkelése! Ebben a korban még kellő infarktus lehetőséget nyújtott a szülőknek! Talán most is azt....
Na onnantól kezdve mindig volt társaságom!
Nem változtam semmit!! (Nem szeretem a kötöttség látszatát sem!
Egyébként mindent megteszek, de csak "ÖNKÉNT"!) Szeretettel emlékezem minden "ŐRZŐMRE"!
Minden tiszteletem a mai óvónőknek és a dadusoknak! Nekik ma még nehezebb lehet! (Velem biztosan... az lenne..
Úgy csináltam, hogy egy csendes félénk gyerek lenék,
(Kicsit az is voltam de menekülni akartam, mindenáron mert már akkor is éreztem,
nem tudtam de a szívem lelkem teljesen mást akart!)
Most is így vagyok ezzel!!
MEGSZÖKNÉK ha megunom a hülyeséget!
Neked vannak ilyen élményeid?