Kalandjaim... Írásaim..., stb.
- Találatok: 50
Jó magam voltam a legfiatalabb a "Vonatosok" közül! Mindenki 3 évvel idősebb volt!
Akkor ez még nagy korkülönbség volt!
Persze ezért mindenkinek engem kellet "Megtalálnia", hogy a körmeit villogtathassa!
"Jó fejek vagyunk ha "kicsit" alázgatjuk, magunk mögé toljuk és ezáltal "Mi többek vagyunk".
Történt, hogy "Köröm villogtatás" címén úgy tettek, mintha ki akarnának dobni a vonatból!
Ajtó kinyitva és ketten megfogtak és úgy csináltak, hogy kidobnak!
Elméletileg beszartam mint egy kisgyerek aki felfogja, hogy megdöglik mindjárt!
Édesanyámnak ezt elmondtam, (le sem tudtam volna tagadni a rémületemet) aki ellátogatott a szülőkhöz.
Volt egy kis dá-dá!
Nekem ez kevés volt! A szüleim soha nem mondták, hogy csapjak oda!
A büszkeségem volt nekem a "Király csinálóm!"
Pár nap "ülepedés" után útban hazafelé a szokásos vonatváró helyre bandukolva, előtte biztonságos távolságra (helyre) leraktam a
táskámat!
Szépen, természetes módon oda mentem a vonatváró helyünkre. Ott ült a két "kidobó" legény!
Oda mentem a legerősebbnek vélt sráchoz és olyan pofont levertem neki, hogy leesett a padról!
Utána "Mezei gyors!".....
Persze azonnal jöttek utánam de én akkor olyan robbanékony voltam, hogy felnőtteknek sem lett volna esélye!
Utána hatalmas tisztelet vett körül!
Pedig egy kis taknyos voltam még!
Ott kezdtem "Felnőtt" lenni és piszkosul erős!
Utóirat: Aznap busszal mentem haza! 
Elég lassan lettem felnőtt mert sokat gondolkodtam rajta, érdemes-e!
Igen! Érdemes...