Ami velem szemben jött, annak "óvatosan" neki mentem... De neki mentem...!
Néha konkrétan bele döglöttem... Néha a bátorságom mentett meg komoly "Ruhától"!
Olyanoknak mentem neki akik egyenkét is szétverhették volna a pofámat...
Persze ehhez az kellett, hogy a "barátok" patkányként el meneküljenek...
Mivel én a 4 szeres túlerővel szemben kemény "Közönyt" mutattam, örök barátságot köthettek velem!!!
Jól olvasod! Velem!!
Komoly tiszteletre tettem szert..!
Csak jelen voltam és "semmit nem tettem"... Akkor még senki nem ugatta, hogy legyél magad...
Nem akart megverni, legyőzni, megalázni.. senki!
Igaz ehhez az kellett, hogy én sem akartam több lenni senkinél csak magamból a legtöbbet, legjobbat kihozni!
Évek múlva is olyan tiszteletet kapok a gyerekkoromból, ami mindent felül múl!
Elég ez...!
Hasznos élménydús volt a gyerek korom...