Nem a 30 éves háborúban voltam katona de legalább annyi élményem volt!
Így van ez amikor az ember "Értéket teremt" de amikor teszi, akkor nem is tudja!
Már bőven elkezdtem vágni a "Centit" (Fejben) , amikor baktattam tiszta erőből a szolgálati helyemre!
(Ott nagyon sietős ám annak a katonának aki 2 évet "Önként és dalolva" szeretne nyugalomban eltölteni)!
Egy kis ismeret az akkori katonaságról! Ami szögletes az "ott bent" gömbölyű! Ami gömbölyű az ott szögletes!
Abban az időben ez a látásmód rangfüggő volt! Minél kevesebb volt belőle, annál erősebb volt ez a nézőpont!
Tehát baktattam hatalmas iramban... A szolgálati helyre megvolt az útvonal, ami közt egy park volt.
Az útvonalat érintette egy lőszer raktár is!
Az "Öregebb katonáknak" ez egy + távolságtartás volt mert "Kopaszok" őrködtek akik még
fejben otthon jártak!
Felmerült, hogy álmukból felébredve egy "Rövid sorozatot" elküldenek a nagyvilágba ahol pont "Te" vagy!
Aki "Nem ért rá" és nem volt golyó álló az lerövidítette az útvonalat és a parkon keresztül érte el a célját.
(Az akkori királyok kitalálták, hogy márpedig egy katona nem közlekedhet átlósan mert az túl egyszerű!)
Még egyszer... Megy a baktatás lefelé...., a parkon keresztül átlósan!
Egyszer csak hallom ám, hogy valaki kiabál!
"Katona! Álljon meg"!
Én mint egy "éhes kutya disznóöléskor", nehezen hallottam! Mentem tovább.
(Tisztában voltam vele, hogy a "Bundás szaxofonon nemsokára én játszom egyedül de nem kell mindig megfelelni!
Vigyáztam, hogy ez ne sérüljön bennem!" „Egy jó zenész egyedül is jól játszik!”).
Le is értem a szolgálati helyemre, türelmesen, persze megszakadtam a röhögéstől magamban!
A tiszt is le ért utánam, aki "Még magában sem röhögött"! Mondhatnám, hogy inkább őrjöngött...
Persze kiderült, hogy én voltam aki utoljára leért...
Kb. 300 méter agyagos "Átlót" kellett csákánnyal fellazítanom, hogy a fű majd csak úgy magától kinőljön! Volt időm! Meg is csináltam!
Ami a lényeg! Megnéztem pár éve a Google térképen és még mindig láthatóak a csákányom nyomai!
Így van ez amikor az ember "Értéket teremt" de amikor teszi, akkor nem is tudja!
Ui.
A fenn maradó "Katona időből" csak átlósan közlekedtem! Előtte persze körül néztem nem akar-e valaki orvul "Csákányoztatni" velem!
Végig gyönyörködtem a munkámban!
Még mindig csodálattal tölt el! Hidd el leginkább az motivált, hogy én mindenképpen szabad legyek!
Ez így is maradt teljesen a végéig!
Talán ezért is szerettek a katonatársaim, ha ezt nem is tudták így felfogni!