(Peti csibész haverommal) Eszegetjük a cseresznyét...
A cseresznyés kertünket egy patak választja el a szomszéd utcától.
Szemben a sarkon akkor egy idényjellegű bolt próbálta a szerencséjét.
Egyszer csak megjelenik 3 munkás, hogy a "Bambijukat" (Sörüket) megigyák ebédidőben. Az egyik észrevesz bennünket.
Oda kiált, hogy "Azonnal jöjjünk le a fáról és menjünk oda!" (Önkéntes mérvadó! (Ez egy betegség!) ) Hát ez nem volt a mi tervünkben!
Mondtuk neki ha akar valamit akkor jöjjön át inkább ő! Elindult! Megvártuk amig félútig ér ez kb. 50 méter volt.
Onnantól nem látott minket! Közben átugrottunk két nyaralóval arrébb és figyeltük a fejleményeket.
(Nem adtuk olcsón a cseresznyénket!)
Odaért a kapuhoz és ordibált, jöjjünk le mert ez lesz meg még az is!
Mi nem szólaltunk meg! Megunta a saját hülyeségét és vissza ment!
Mi ugyanúgy megvártuk az 50 métert és vissza másztunk csendben a fára. Közben vissza ért a koma is a bolthoz.
Oda szóltunk neki, hogy na mi van nem jön át?"
A feje megnyúlott rendesen, főleg akkor amikor a munkatársai is kiröhögték.....
Mi pedig megtanultuk, hogyan legyünk türelmesek a cél érdekében!
Eddigi életem során nagyon hasznos volt ez a tapasztalat!
Pedig azóta sem csórtam cseresznyét!